Szemlélet

Honnan indult el a Tervel

A Tervel 2011-ben alakult Budapesten, két építész, Varga Márton és Keresztes Dóra közös munkájának eredményeként. Mindketten a BME Építészmérnöki Karán végeztek, majd külön-külön töltöttek néhány évet külföldi irodákban, Márton Bécsben, Dóra Rotterdamban. Amikor 2011 őszén visszajöttek, nem egy hagyományos tervezőirodát akartak nyitni, hanem valami szűkebbet, fókuszáltabbat. Az első projektjük egy józsefvárosi bérház harmadik emeletének teljes átalakítása volt, mindössze hatvannégy négyzetméteren. Az a munka megmutatta, hogy a szűk kereteken belüli döntések sokszor érdekesebbek, mint a korlátlan lehetőségek.

A tér mint gondolkodási feladat

Nem szeretjük azt a szót, hogy dizájn, mert túl sokat jelent ahhoz, hogy bármit is jelentsen. Inkább térszervezésről beszélünk: arról, hogy egy adott helyiségben hogyan mozog az ember, hol találja a fényt reggel, és hol esik le a kulcs este. Ez hangzhat aprólékosnak, de valójában az egész folyamat erről szól.

Minden megbízásnál az első két hét nem tervekkel telik, hanem megfigyeléssel. Megnézzük, merre néz az épület, melyik falat éri a déli nap novemberben, hol gyűlik meg a forgalom a konyhában főzés közben. Ezekből az apró megfigyelésekből rajzolódik ki a valódi tervezési feladat, nem az ügyfél által küldött Pinterest-képekből, bár azokat is megnézzük.

Anyagok és becsületesség

A Tervel irodájában van egy egyszerű szabály: ha egy anyag látszik, akkor az legyen az, aminek látszik. Nem ragasztunk fafelületet betonra, hogy "ipari" hatást érjünk el, és nem festünk műanyagot fémszínűre. Ez nem elvont esztétikai álláspont, hanem nagyon is gyakorlati. Az évek során kiderül, mi az igazi és mi a pótszer.

Jellemzően tömör tölggyel, mészvakolattal, természetes kőlapokkal és ipari acélszerkezetekkel dolgozunk. A XII. kerületi Böszörményi úti lakásprojektnél 2019-ben például az összes belső válaszfalat két és fél centiméteres fehér mészvakolattal húztuk be, amelyet helyi kézművesekkel, a Pintér és Fia Kft. mestereivel dolgoztattunk fel. Az eredmény nem sima, hanem enyhén texturált, ami az esti gépi fényben egészen más képet mutat, mint nappal.

A részletek forrása

Sokat inspirál minket Budapest maga. Nem az Instagram-Budapest, hanem az a város, amelyiknek van egy 1930-as bérháza az Almássy téren megkopott tükrös kapualjjal, vagy egy pesti udvar, amelynek öntöttvas korlátját valaki egyszer bordóra festette és azóta sem nyúlt hozzá. Ezekbe a részletekbe nézünk bele munkák között. Varga Márton minden évben végigjárja a VII. kerület néhány lépcsőházát, csak azért, hogy megnézze, hogyan öregedett a csempe az elmúlt tizenkét hónapban.

Az ügyfél szerepe a folyamatban

Sokan azt gondolják, hogy az építész dolgozik, az ügyfél pedig vár. Mi fordítva csináljuk. Az első három találkozó strukturált beszélgetés: arról, hogy ki főz, ki olvas, mikor kelnek, van-e kutya, szoktak-e vendégeket fogadni hétvégén vagy csak ritkán. Mindezeket nem kérdőíven kérdezzük meg, hanem úgy, ahogy két ember szóba elegyedik. Ezek a részletek meghatároznak egy sor olyan döntést, amelyeket máskülönben mi hoznánk meg a saját ízlésünk alapján, ami sosem lenne annyira pontos.

Keresztes Dóra szokta mondani, hogy egy jó tér nem az építész önarcképe. Lehet, hogy Dórának megvan a maga preferált anyagpalettája, de ha egy ügyfél valóban otthon érzi magát a sötétebb, meleg terekben, akkor az lesz a kiindulópont, nem az iroda megszokott irányítása.

Hosszú munka, lassú döntések

Egy átlagos lakásprojektünk a megbízástól a kulcsátadásig tizennégy-tizennyolc hónapot vesz igénybe. Ez sokaknak soknak tűnik, de benne van a tervezési fázis, a hatósági egyeztetések, az kivitelező kiválasztásának folyamata és a helyszíni művezetés. Nem adunk ki kész tervet és nem mondunk búcsút: a tervezőnek ott a helye a kivitelezési fázisnál is, különben elvesznek a részletek. Egy rosszul beállított lámpatest elront egy falfelületet, amelyre hónapokat terveztünk.

2023-ban befejeztük eddigi legnagyobb projektünket, egy hatszáz négyzetméteres irodaátalakítást a budapesti Váci úton. Ott tanultuk meg, hogy a léptékváltás nem csupán méretbeli kérdés: az irodai tér más ritmusban él, mint a lakótér, és ezt a ritmust a tervezési döntésekbe is bele kell kódolni. Az akusztika, az átmeneti terek és a közös területek aránya mind másképp viselkedik, ha százhúsz ember használja naponta. Ez egy egész más feladat volt, és most is sokat gondolunk vissza rá.